"Akit meg kell győzni, hogy cselekedjék, az nem a cselekvés embere." – Georges Clemenceau
Kb. 2 éve kezdtem el a vonzás törvényével foglalkozni. Hihetetlenül fellelkesített a dolog, mert a kevéske tudásom alapján azt gondoltam, hogy a pénz az jön magától. Mi sem egyszerűbb annál, hogy sokat gondolunk a pénzre és egyszer csak megjelenik a valóságban is, aztán minden happy!
Teltek múltak a hónapok, kenóztam rendületlenül és kezdett leesni a tantusz. Ez az egész nem erről szól.
(Tom PARADES)
Minden az álmokkal kezdődik. Korunk legnagyobb hibájának tartom, hogy az emberekből megpróbálják kiölni az álmodozást.
Az álmokból célok lesznek. > A célok törekvő embereket hoznak létre. > A törekvő emberek viszik előbbre a világot. > A fejlődés pedig maga az élet…
“Világszerte egy újfajta vállalkozási mód van terjedőben. Szó szerint valódi változás megy végbe abban, ahogyan az emberek adják-veszik a dolgokat. Ezzel egyidőben egy alapvető változást is észrevehetünk abban is, ahogyan az emberek hajlandóak és képesek a jövedelmüket megszerezni. Bármerre tekintve ez tapasztalható. Ezt érezhetjük mindenhol. Minden gyorsan változóban van körülöttünk.”
(Why it’s time)
“Rájöttem, hogy az eddig megismert sikeres emberek közül, akikkel összehozott a sors, mindegyiknek az életében volt egy fordulópont. Ez akkor következett be, amikor valamennyien meghozták azt a világos, határozott és egyértelmű döntésüket, hogy nem akarják tovább így élni az életüket; sikeresek szeretnének lenni. Vannak, akik ezt a döntésüket 15, mások 50 éves korukban hozzák meg, és a legtöbben soha sem hoznak ilyen döntést.”
(Brian TRACY)
“Nem az a fontos nekem, hogy vásárolj tőlem, vagy pedig belépj a hálózatomba. Azt szeretném csupán, hogy alaposan odafigyelj arra, amit most mondani fogok neked.”
(Jim ROHN)
Az ember felelős a saját sorsáért. Azért vagy itt, hogy boldog legyél. Azért vagy itt, hogy teljesüljenek kimondott, vagy kimondatlan vágyaid. Ezért pedig neked kell tenned. Nem másoktól kell várnod, hogy jobbra forduljon a sorsod…
Éveken keresztül keseregtem azon, hogy soha nincs elég pénzem arra, amit szeretnék. Mi több ez odáig fajult, hogy a megélhetéshez is kevésnek bizonyult családom teljes bevétele. Gyakran már a hónap elején elment a frissen megkapott fizetésünk java része, mert az előző hónapról megmaradt csekkek befizetése elvitte. Újra egy küszködő hónap állt előttünk… És ez így ment hónapról hónapra: már nagyon kezdtem unni.
(KAJÁRIK Béla)
