Éveken keresztül keseregtem azon, hogy soha nincs elég pénzem arra, amit szeretnék. Mi több ez odáig fajult, hogy a megélhetéshez is kevésnek bizonyult családom teljes bevétele. Gyakran már a hónap elején elment a frissen megkapott fizetésünk java része, mert az előző hónapról megmaradt csekkek befizetése elvitte. Újra egy küszködő hónap állt előttünk… És ez így ment hónapról hónapra: már nagyon kezdtem unni.

Kénytelen voltam elgondolkodni, hogy miért van ez? Miért kerültem ebbe a helyzetbe, hiszen a magyarországi viszonyokhoz képest (a nagy átlagra gondolok most) nagyon jó fizetésem van?

Akit kicsit is meglegyintett a „Vonzás törvénye” egyre inkább erősödő szemléletmódja, az kapásból rávágja: „Hát persze, hiszen hónapról hónapra folyton az anyagi hiányon és nem a minden téren jelenlévő bőségen időztek gondolataim.”

Hm… Milyen igaza van!

Aki pedig két lábbal áll a földön azt válaszolhatná: „Azért kerültél ebbe a helyzetbe, mert:

  • Nem tudsz semmit az idő fontosságáról a vagyon megteremtésében.
  • Soha nem tettél semmilyen lépést annak érdekében, hogy KÉSŐBB jobb legyen az anyagi helyzeted, mert mindig csak a jelenlegi problémádra koncentráltál.”

Hm…  Milyen igaza van!

Akkor mit is kellene tennem? Kezdjek el azonnal a jövőmmel foglalkozni és ne érdekeljen az a helyzet amiben most vagyok? Ez nem lenne túl jó ötlet, igaz?

A megoldást abban látom, hogy mindkettővel kell foglalkozni, ugyanis itt van egy kiváló eszköz a kezünkben, ez pedig az idő. Az idő a legjobb „tápanyag” a problémáink megoldásához. Mondok egy példát:

Egészen hétköznapi (talán kicsit banális) eset: Jövő év márciusában lejár az autóm műszakija. Tudom, hogy nem túl fiatal autó, és biztos vagyok benne, nagyon sokat kell majd költeni rá. Bevillan egy gondolat: akkor biztosan nem lesz rá pénzem, hiszen a téli gázszámlák teljesen kiürítik a családi kasszát. Megoldást kell találnom, hogy ne kerüljek majd nehéz helyzetbe. Eltelik egy kis idő: eszembe jut, hogy félre is tehetnék valamicskét előre gondolva a nehéz időszakra. Minden hónapban elrakok 5000.- Forintot, így egy év múlva kerek 60.000.- Forintom lesz az autóra. Ha menet közben jön egy kis plusz pénz, akkor még azt is hozzá rakom.

Kiváló ötlet ez! Mit sem érne azonban, ha nem lenne időnk. Ha a jövő hónapban kellene az autót műszakiztatni, akkor már nem lenne időnk előre gyűjtögetni.

Ez mindennel így van. Az igazán okos emberektől azt tanultam, hogy a fizetésük egytizedét mindig félreteszik és az idő szépen elkezdi növeszteni ezeket a kis „pénz magokat”. Idővel egyre nagyobbak lesznek és kiterebélyesednek, biztonságos védelmet nyújtva az élet zivatarai ellen.

Életem legjobb döntése volt, amikor elkezdtem így gondolkodni és alkalmazni ezt a tudást. Egy ismerősöm azt mondta erre a lehetőségre, hogy:

„Olyan mintha előre tudnád: 3 év múlva nyersz a lottón!”