Magamról…

“Inkább próbálkozom a sikerrel és kudarcot vallok, mint nem próbálkozom semmivel és ebben sikeres vagyok!”

Az élet sokszor elég fájdalmasan kényszeríti az embereket, hogy megváltozzanak. Minél tovább állunk ellent a változásnak, annál keményebb kényszerítő eszközöket alkalmaz. Én sem voltam kivétel. A hiány gondolatai addig süllyesztettek a lefelé tartó spirálban, hogy kénytelen voltam lépni és elkezdeni valami újat, elkezdeni megváltozni.

Jó pár évvel ezelőtt a Párom és az én alkalmazotti fizetésem elegendő volt ahhoz, hogy boldogan és jól megéljünk. A “származásunk” nem tette lehetővé, hogy egyből a készbe üljünk bele és viszonylagosan jó anyagi lehetőségeinkből kiindulva kézenfekvő lehetőség volt az otthonteremtéshez a hitel felvétele. Azután autó is kellett, hogy a mindennapi családi logisztikai feladatokat meg tudjuk oldani. Sorolhatnám. Egy nap arra ébredtem, hogy a szép sárga csekkekkel nem tudok elindulni a postára, mert nincs miből befizetni azokat. Elkezdődött egy több évig tartó lavírozás, aminek az eredménye a totális eladósodás lett.

Utólag visszatekintve – most, a jelenlegi tudásommal – látom, hogy mikor, milyen hibát követtem el. Látom a folyamatot, ami abba a szorult helyzetbe juttatott minket. Nem volt más kiút: változtatni kellett a bevett szokásokon, amik odáig vezettek.

Elkezdtem megváltoztatni a hozzáállásomat az élethez, a kialakult helyzethez. Elkezdtem felelősséget vállalni az életemért, a Családomért. Ezzel egy időben felismertem azt is, hogy ezt SENKI nem teszi meg helyettem. Nekem kell kiutat találnom szorult helyzetemből és nekem kell megoldani a problémákat.

Egy óriási nagy probléma volt: nem tudtam mihez kezdjek. Az égő vágy a célom megvalósítására, miszerint: “Elérem az anyagi szabadságot, majd az anyagi függetlenséget…” ráébresztett, hogy tanulnom kell. Több mint egy évig szinte minden nap 4 órát aludtam, mert az éjszakákon kívül nem volt időm a tanulásra, a próbálkozásra.

Nagyon fárasztó volt. Kudarc után kudarc. Amit megfigyeltem: minden egyes hiba, minden egyes rossz elképzelés feldolgozása egyre könnyebben ment és egyre több szempontból segített az újabb elképzelés megalkotásában. Az eredmény azonban megérkezett: Tudom, hogy pontosan mit akarok. Azt is tudom, hogy milyen eszközeim vannak és azokat, hogyan és mikor fogom felhasználni a céljaim elérésére. Többet tanultam az életről az elmúlt két évben, mint azelőtt összesen.

Azt is tudom viszont, hogy ez csak egy állapot, ami újabb lehetőségeket és újabb hibákat, kudarcokat rejt magában. Nincs megállás, de elmondhatom, hogy soha ilyen izgalmas nem volt az életem, mint elmúlt időszakban. Akinek volt bátorsága letérni a kitaposott útjáról, volt bátorsága a szemellenzőn túlra tekinteni, kilépni a komfort zónájából, az tudja miről beszélek. Tudja milyen érzés, amikor megcsapja a szabadság szele, amikor megérzi az önmagába vetett hite erejét.

Aligha van ennél felemelőbb érzés.

Mindent el tud rontani az ember. Ugyanakkor minden – általa elrontott dolgot – helyre is tud hozni. Ez nem feltételezés, ez tény.

“Senki sem tehet érted többet, mint hogy segít neked segíteni önmagadon. “

Az általam ajánlott rendszer, program, klub (mindegy minek nevezzük…) önmagában elegendő ahhoz, hogy egy bizonyos időtávon kiutat adjon az eladósodás labirintusából. Kellő odafigyeléssel és felelősséggel 1-2 év elteltével olyan élethelyzetbe hozhatjuk magunkat, ami további lehetőségeket tár fel megélhetésünk stabilizálására, álmaink megvalósítására, vagy adott esetben nagybetűs életünk elkezdésére.

Aki fel meri vállalni – az egyébként nem szükséges – hálózat építői munkát és az azzal járó felelősséget, számíthat rá, hogy 2-3 év múlva egy új ember fog a tükörből rá visszatekinteni.

Az élet problémái azért vannak, mert valamit elrontottunk. Valamit nem úgy teszünk, ahogy azt a szívünk mélyén szeretnénk. Sokszor ezért nem mi vagyunk a felelősek, de igenis rajtunk múlik, hogy akarunk-e ezen változtatni.

Ebben a változásban igyekszem segíteni, hiszen nekem is jobb, ha több mosolygós arcot látok az utcán.

A kérdés csak az:

Akarsz-e mosolyogni, akarsz-e boldog lenni, akarsz-e újra magadban hinni és ezért

hajlandó vagy-e megfizetni a változás árát?

Ha igen, akkor tudunk segíteni egymásnak.

Ha nem, akkor rossz helyen jársz…