Kb. 2 éve kezdtem el a vonzás törvényével foglalkozni. Hihetetlenül fellelkesített a dolog, mert a kevéske tudásom alapján azt gondoltam, hogy a pénz az jön magától. Mi sem egyszerűbb annál, hogy sokat gondolunk a pénzre és egyszer csak megjelenik a valóságban is, aztán minden happy!

Teltek múltak a hónapok, kenóztam rendületlenül és kezdett leesni a tantusz. Ez az egész nem erről szól.

Kegyetlen szarul éreztem magam, amiért soha nem nyertem. Pedig én mindent olyan jól csináltam! Meditáltam, vágynyilatkozatot írtam, bújtam a könyveket, sulykoltam magamba, hogy szerencsés fickó vagyok. Mégsem jött az eredmény. Lehet, hogy lett volna, ha kitartóbb vagyok, de én a türelmetlenebb fajtából származom. Nekem gyorsabban kellett eredmény.

Szóval elkezdtem gondolkodni (arra használni a fejem, amire való). Erre a következtetésre jutottam:

Elvesztegettem egy csomó gondolati energiát, időt és pénzt.

Aztán jöttek a „ha”-k:

• Ha ezt az időt arra fordítom, hogy lehetőségeket keressek: előrébb tartok!
• Ha ezt a pénzt önfejlesztésre, tanulásra fordítom: előrébb tartok!
• Ha ennyi gondolati energiát tényleges tervezésre fordítok: előrébb tartok!

A szokásos, ilyenkor jelentkező „mekkora barom vagyok” érzés után nekiláttam tervezni.

Mit akarok valójában?

Pénzt? NEM! Azt az életet akarom élni, amit a pénzzel, mint eszközzel el tudok érni! És akkor elkezdett működni a vonzás törvénye. Olyan bőségesen ontotta és ontja azóta is a lehetőségeket, hogy válogatnom, szelektálnom kell, mert nem tudom – fizikailag képtelen vagyok – mindet kihasználni.

A kezdeti fellángolás tehát hamar elmúlt, de felébredt bennem egy folyamatosan égő tűz, amely a vágyamból, a sorra megvalósuló apró lépések okozta örömökből és azok visszajelzéseiből táplálkozik, akiknek már sikerült valamit átadnom a hitemből.

Ma már azt is tudom, hogy a pénz azokat szereti, akik tudnak vele bánni. Ha 2 évvel ezelőtt nyerek, ma ugyanott tartanék, mint akkor (vagy még annál is rosszabb helyzetben). Fogalmam sem volt, hogy mit kezdenék vele azon kívül, hogy jó részét elköltöm.

Ma már azt is tudom, hogy ezt csak így tudtam megérteni. Végig kellet járnom a felismerésekig vezető utat és az élet iskolája ugyanúgy elkéri az árat, mintha egy fizetős tanfolyamon vennénk részt.

„A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle!” Biztosan ismered ezt a mondást. Észrevetted már, hogy amikor ténylegesen elköveted a hibát, akkor nem tudod, hogy hibázol? Mindig csak később derül ki, amikor már átélted, elkövetted a dolgot. Ezért jó az, ha valaki sokat hibázik, mert újra és újra egy másik nézőpontból láthatja meg a dolgot. Több lesz ezáltal. A sikeres emberek – akik önerőből lettek sikeresek – rengeteget hibáznak és imádják a hibákat, a kudarcokat, mert mindig tanulnak belőle.

Szóval, ha lottózni szeretnél, akkor vegyél lottót, vagy pókerezzél, tanulj, mindegy mit teszel. Csak cselekedj és ne várd a sült galambot!

Most megyek és veszek kenót… Mert játszani jó! Játszani öröm! Az élet pedig örömöt kell, hogy okozzon.

Légy boldog!

A témához kapcsolódó anyag:

http://www.thesecret.hu/szerencse-gazdagsag-penz-jolet_imo2peace